Diós, almás, szőlős, dióolajos hajdinasaláta

A dió talán legismertebb és legjobban használt ősszel érő, ehető mag. A természetben vadon is sokfelé találkozhatunk vele. Szeptembertől már erdei csemegeként is kóstolgathatjuk az olajban gazdag dióbelet, és ki tudja, talán néhol a hátizsákok mélyéről előkerülő zölddió-pálinka vagy likőr is megízesíti és megmelegíti a hidegebb őszi reggeleket. Sokféle édes és sós étel készíthető dióból vagy azoknak zamatos kiegészítője is lehet.   
Számos salátába is tehető, pl. hajdinával is párosítható. 

Elkészítés: A hajdinát előzetesen beáztattam, majd leszűrve 2-3-szor forró vízben is átöblítettem, és enyhén sós, kétszeres mennyiségű vízben megfőztem. Kihűtve frissen összevágott, citromlébe forgatott almakockákkal, szőlőszemekkel, és  durvára tört dióval kevertem össze. Dióolajból, kis mézből és frissen facsart citromléből kevertem rá öntetet, és azzal meglocsoltam.