Tavaszt idéző, akácvirágos vagy bodzavirágos citruslekvár

A tavasz ízeit és illatát szerettem volna belecsempészni ebbe a citruslekvárba. 

Kezeletlen héjú vagy biominőségű mandarint, citromot és narancsot, vérnarancsot vegyesen használtam. Héjukat lereszeltem a lekvárhoz, majd jött a neheze. Meghámoztam a gyümölcsöket és amennyire lehetett a gerezdeket hártyátlanítottam. Nem teljesen sikerült, de pici keserű nem ártott. (Ha a teljes héjat beleteszem szerintem igen keserű lett volna, de azzal is lehet esetleg kísérletezni hogy valamennyi héj belemegy előzetes vízben áztatás után, ami a keserűséget csökkenti.) Majd a citrushúst, annyi sűrű akácvirágszörpben feltettem főni amennyi bőven ellepte. (Bodzavirágszörppel is hasonlóképp érdemes kipóbálni.). Ha szükésges lehet édesíteni, majd a forrástól számítva még egy ideig főztem, de nem akartam sokáig, mert elég híg volt ahhoz, hogy főzéssel besűrűsödjön. Pépesítettem botmixerrel, majd zselésítővel sűrítettem (lehet agar-agar, pektin vagy zselatin. 3/1-ben zselésítő, stb. a csomagolásukon javasolt menyiségben). Visszatettem kis időre forrni, majd steril befőttes üvegekbe töltve vizes dunsztba tettem, abba a forró vízbe állítva, amiben a befőttes üvegeket sterilizáltam. A lekvár nagyon finom lett, elkészítése egyszerű, ízesítése, édesítése ízlés kérdése. A zselésítésnél nehéz sokszor eltalálni, hogy ne legyen kőkemény a zselé, de ne is legyen folyékony, ezért sokszor két nap főzöm, és elsőre kisebb mennyiségű zselésítőt adok hozzá, majd még a főzőedényben hagyom kihűlni, hogy lássam mennyire zselésedik be. Másik lehetőség, hogy kis tálkába kiveszek a lekvárból és azt hűtőbe téve megvárom, míg kihűlve bezselésedik. Látva az állagát korrigálni tudok, és ha szüksésges adok hozzá még a zselésítőből, majd újra felforralom.