2015-ös gasztrojóslatok. Vagy kívánságok?

Megkérdezték mit jósolok idénre. Ezt írtam: 

Bár az Erdőkóstoló blog háttere „töltekezése” mindig is régmúlt, a hagyományok felelevenítése volt, így nem igen jósoltam eddig előre, csak reméltem és figyeltem. Az Erdőkóstoló blog célja a tanítás, az értékek őrzése a régi tudásból, és az igény megteremtése az értékek őrzésére a természetben, mert a változatos, természetes élőhelyek (erdők, legelők, vizek) fenntartása táplálkozási szempontból is igen fontos. A legegészségesebb élelmiszerek (vadvízi halak, vadhús, vadnövények, legelő állatok teje és húsa) ezekről származnak, így túlélésünk zálogai. A régen használt, szinte elfeledett, természetből származó alapanyagok és ezek felhasználási módszereinek felelevenítése, újratanulása kedvelt téma, talán leginkább érdekessége, különlegessége miatt, így egyre nagyobb érdeklődés irányul a felé. Hogy ténylegesen mennyire nőtt ezen anyagok szerepe az étkezésünkben, azt nehéz felmérni, de évről évre egyre több területen jelennek meg erdei-mezei termékek. Kedvelt és nőtt piaci árusításuk főképp az erdei gombák, vadgyümölcsök terén. Még mindig tarol népszerűségben a medvehagyma, szinte minden területen bekerült a kínálatba. Frissen és feldolgozva, kistermelői-kézműves termékektől kezdve a franchise hálózatokig, péksütemények, sajtok, éttermi kínálat terén egyaránt. Az erdei gombák szerepe talán mindig is nagyobb volt, igen nagy érdeklődés van 2015-ben is a gombák tanulása iránt, úgy látom országszerte, tehát étkezési szerepük is fennmarad és nőhet is főképp a gombákban gazdag tájakon. Erdei termékekben azt várom idén, hogy a medvehagyma (remélve, hogy részben) helyett vagy (csak) mellett, más, jól felismerhető salátanövények (pl. salátaboglárka, pongyola pitypang, kövér porcsin) is beszivárognak az étkezésbe a bátrabb, kísérletező kedvű éttermek területén itthon is. Azt gondolom tovább nő a helyi termékek jelentősége, főképp zöldségek, gyümölcs és baromfi esetében. Továbberősödik a falusi vendéglátás, és a falusi vendéglátók kínálatában még inkább jelentőssé válik a közelből származó, helyi termék. Örülnék, ha a piacokon és az éttermekben is nagyobb teret kapnának a kistermelők. Vadvízi halak és egyáltalán a hazai halak tekintetében még mindig szomorú a helyzet, mert közel sem akkora az igény rá, mint amennyit megérdemelne. Elfelejtettünk halat enni, generációk is talán, újra meg kell tanítani a gyerekeket, hogyan álljanak hozzá a szálkás halakhoz és halízhez. (Aki halat kínál, kezdje a gyerekekkel és a szüleikkel.) Remélem, hogy a kézműves hazai halfeldolgozás, pl füstölés-szárítás, ecetes, olajos hagyományos tartósítás is egyre inkább lehetőségeket kap, apró csírákat látni vélek e területen is. Idén nőni fog az elfeledett feldolgozás-tartósítás területén a természetes erjesztéssel tartósított zöldségek szerepe. Kezdetben a házi, saját részre feldolgozás, aztán, ahogy a házi ecetek egyre kedveltebbek, megjelennek a kovászolt, savanyított különlegességek is a kézműves piacokon a savanyú káposzta mellett. Ennek már csírái tapasztalhatók. Amit nagyon remélnék, hogy a tejtermékek (főképp tehéntej) területén idén elindul olyan kínálat, ami a ténylegesen legeltetett (ezért sokkal értékesebb tejű) állatok tejtermékeit kínálja, és ezt hirdeti is.