Szilvasavanyúság

Anyukám savanyú szilváját nagyon szerettük. Tőle tanultam ezt. Többek, akiknek említtetem, milyen finom, csodálkozva néztek, ezért gondoltam, megosztom ezt az ötletet. Az erdőkóstolásba is beleillik, hiszen sokfelé találni kivadulva, vagy egykori tanyák környékén, elhagyott apró szemű, kék szilvát, amiből, ha beérik igen finom szilvalekvár is főzhető. A még csak félig érett, kemény szilvákat anyukám az uborkával együtt, ugyanabban a lében eltette savanyúságnak is. Én nagyon szerettem az övét, és a saját szilva-savanyúmat is. Egyetlen titka van, hogy csak kemény szilva használható. A feltöltőlé ízlés kérdése, biztosan mindenkinek van jól bevált receptúrája. Én most nem is mértem, kóstolgattam (elég sós és ecetes lében áll el tartósító nélkül): A megrakott üvegekből leöntött víz, só, ecet, cukor, mustármag, egész bors, babérlevél. Felforralva öntöm az üvegekbe, lezárom, száraz dunsztba teszem kihűlésig. Fontos, hogy az üvegek nagyon tiszták, sterilizálva (forralva vagy sütőben) a tetők újak és kifőzve, és egyetlen hibás zöldség és gyümölcs se kerüljön az üvegekbe. A fotón a szilvák az ecetes létől már kifakultak, eredetileg kék színűek voltak.


Aki a precíz receptúrát szeretne az elkészítéshez, látogasson el Mágihoz, időközben ő is készített gyönyörű fotókkal illusztrálva

Megjegyzések

  1. Roppant gusztusosak!!!
    Az én Édesanyám is mindig tett el ecetes szilvát, bár én kevés savanyúságot szoktam, de a szilvát én is szeretem:)

    VálaszTörlés
  2. Eddig csak az ecetes szilvát ismertem, de szerintem az nem ugyanez! :) Jól hangzik és érdekes lehet, ki kellene próbálni! :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm! Nem tudom, hogy mit neveznek ecetes szilvának, ez is ecetes, lehet, hogy hasonló.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések