2015. március 14., szombat

Érkező tavasz és koratavaszi zöldek 2015




A zöld levelek közül sokat egész télen gyűjthetünk, pl a tyúkhúr ilyen. Kora tavasszal pedig számos faj csatlakozik hozzá friss hajtásokkal. A zöldek esetében változatosan, többfélét érdemes szedni. Vannak nagyon finomak, vannak kevésbé ízletesek, de ehetők. Vannak olyanok, melyek idősebb részei vagy nagy mennyiségben fogyasztva válnak enyhén mérgezővé (pl salátaboglárka, sóskák). Vannak olyanok, melyek idősebb levelei rossz ízűek, keserűek (pl csalán, cickafark, útifű, pongyola pitypang). Ezért mindenből ajánlott inkább keveset és változatosan keverve enni, és mindig a fiatal leveket, virágzás előtt fogyasztani. 

csípős csalán (Urtica dioica)  és
podagrafű (Aegopodium podagraria)
Medvehagyma (Allium ursinum)
A levél alulról és nem csúcsból nő. Ajánlott a leveket
szedéskor félbe vágva / tépve csak a tetejét szedni,
hogy még nőhessen tovább a levél, 
semmiképp sem tőből kihúzva vagy hagymástól.
Ha minden levelet leszedünk, kihúzunk a tő elpusztul. 
Podagrafű (Aegopodium podagraria)
Jól terjedő faj patakos, nedves területeken.
Csak a nagyon fiatal leveket szedjük. 
podagrafű (Aegopodium podagraria)

Csípős csalán (Urtica dioica) és podagrafű
A csalán fiatal, felső, leveles hajtásai a legfinomabbak,
és az első kora tavaszi, egészséges, zöld levelek,
melyek sokfelé előfordulnak. Együk őket! 
Mogyoróbarka. Pollenje egészséges, régen a barka egészét
szárítva, őrölve liszthez keverték. Még nem próbáltam. 
Salátaboglárka (Ranunculus ficaria)
Csak virágzás előtt ehető és az idősebb leveleket már csak inkább főzve együk.
Kertekben is jól terjedhet, néhol tömeges.
Csak a leveleket szedjük és soha ne gyökerestől.
salátaboglárka

2015. március 7., szombat

2015-ös gasztrojóslatok. Vagy kívánságok?

Megkérdezték mit jósolok idénre. Ezt írtam: 

Bár az Erdőkóstoló blog háttere „töltekezése” mindig is régmúlt, a hagyományok felelevenítése volt, így nem igen jósoltam eddig előre, csak reméltem és figyeltem. Az Erdőkóstoló blog célja a tanítás, az értékek őrzése a régi tudásból, és az igény megteremtése az értékek őrzésére a természetben, mert a változatos, természetes élőhelyek (erdők, legelők, vizek) fenntartása táplálkozási szempontból is igen fontos. A legegészségesebb élelmiszerek (vadvízi halak, vadhús, vadnövények, legelő állatok teje és húsa) ezekről származnak, így túlélésünk zálogai. A régen használt, szinte elfeledett, természetből származó alapanyagok és ezek felhasználási módszereinek felelevenítése, újratanulása kedvelt téma, talán leginkább érdekessége, különlegessége miatt, így egyre nagyobb érdeklődés irányul a felé. Hogy ténylegesen mennyire nőtt ezen anyagok szerepe az étkezésünkben, azt nehéz felmérni, de évről évre egyre több területen jelennek meg erdei-mezei termékek. Kedvelt és nőtt piaci árusításuk főképp az erdei gombák, vadgyümölcsök terén. Még mindig tarol népszerűségben a medvehagyma, szinte minden területen bekerült a kínálatba. Frissen és feldolgozva, kistermelői-kézműves termékektől kezdve a franchise hálózatokig, péksütemények, sajtok, éttermi kínálat terén egyaránt. Az erdei gombák szerepe talán mindig is nagyobb volt, igen nagy érdeklődés van 2015-ben is a gombák tanulása iránt, úgy látom országszerte, tehát étkezési szerepük is fennmarad és nőhet is főképp a gombákban gazdag tájakon. Erdei termékekben azt várom idén, hogy a medvehagyma (remélve, hogy részben) helyett vagy (csak) mellett, más, jól felismerhető salátanövények (pl. salátaboglárka, pongyola pitypang, kövér porcsin) is beszivárognak az étkezésbe a bátrabb, kísérletező kedvű éttermek területén itthon is. Azt gondolom tovább nő a helyi termékek jelentősége, főképp zöldségek, gyümölcs és baromfi esetében. Továbberősödik a falusi vendéglátás, és a falusi vendéglátók kínálatában még inkább jelentőssé válik a közelből származó, helyi termék. Örülnék, ha a piacokon és az éttermekben is nagyobb teret kapnának a kistermelők. Vadvízi halak és egyáltalán a hazai halak tekintetében még mindig szomorú a helyzet, mert közel sem akkora az igény rá, mint amennyit megérdemelne. Elfelejtettünk halat enni, generációk is talán, újra meg kell tanítani a gyerekeket, hogyan álljanak hozzá a szálkás halakhoz és halízhez. (Aki halat kínál, kezdje a gyerekekkel és a szüleikkel.) Remélem, hogy a kézműves hazai halfeldolgozás, pl füstölés-szárítás, ecetes, olajos hagyományos tartósítás is egyre inkább lehetőségeket kap, apró csírákat látni vélek e területen is. Idén nőni fog az elfeledett feldolgozás-tartósítás területén a természetes erjesztéssel tartósított zöldségek szerepe. Kezdetben a házi, saját részre feldolgozás, aztán, ahogy a házi ecetek egyre kedveltebbek, megjelennek a kovászolt, savanyított különlegességek is a kézműves piacokon a savanyú káposzta mellett. Ennek már csírái tapasztalhatók. Amit nagyon remélnék, hogy a tejtermékek (főképp tehéntej) területén idén elindul olyan kínálat, ami a ténylegesen legeltetett (ezért sokkal értékesebb tejű) állatok tejtermékeit kínálja, és ezt hirdeti is.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...