Csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum) - "bubolyicska" - egy ehető gumójú vadnövény

Az ősz a gyökerek, gumók betakarításnak ideje, jó időben egészen tavaszig. Így van ez a vadon termőkkel is. A vadon élő, ehető gyökerek, gumók közül a csemegebaraboly a legérdekesebb talán. Sokfelé előfordul a természetben vadon is, de szinte mindig másodlagos, legalább kicsit bolygatott élőhelyeken.
Gyakorlottabb növényismerőknek ajánlom gyűjtését, vagy még inkább a kertbe telepítését.

Csemegebaraboly gumója nyár végén, ősszel az idős tövek alatt

Találtam utak és árkok mentén, régi temetőkben, erdőszéleken, rézsűkön, régi kisvasút helyének nyomvonalán. Szóval szinte mindenfelé a települések környékén, nem vagy igen kevéssé azonban a természetesebb erdőkben, réteken. Ahol azonban van, ott tömegesen fordul elő. Erős a gyanúm, hogy sok helyen vagy akár mindenhol az egykori fogyasztás nyomán terjedt el, maradt fenn, hiszen még a XX. század közepén is előfordult a vadontermő növény gumóinak fogyasztása.

"Bubolyicska" vagyis csemegebaraboly ismeret a múltból Gunda Béla etnográfus írása nyomán:
Az ernyős virágú növény gyökérgumóját a gyermekek még a XX. század közepén is nyersen fogyasztották, de még régebben a felnőttek is rendszeresen ették. Torda környékén meghámozták, apró szeletekre vágták és ecettel, savóval leöntve hús mellé kerül az asztalra. A XVI. sz.-i erdélyi fejedelmi szakácskönyv szerint a barabolyt salátaként eszik. A XVIII. sz.-i debreceni fogyasztását a botanikai irodalom mellett a diákköltészet is megörökítette, amelyből kiderül, hogy a város piacán árulták: 
„A piaci kofa készíti a bicskát,
Hogy ásson az erdőn majd sok bubojicskát,
Vagy jányának mondja: Leányom, eredj el
Az erdőre, rakd meg magad galambbegygyel,
Megveszik az urak, mert jó salátának,
Tavaly is csak ezért sok jó pénzt adának."

A beregi, szatmári, mezőségi, hajdúsági magyarok azt tartják, hogy tavasszal addig ehető, míg az ég meg nem zendül. A igen változatos a népnyelvi elnevezése (pl. Székelyföld: baraboly, bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, födi pityóka, turbolya, Zemplénben: bóbiska, trombujka, Vas megyében: gusbót, Nyitra környékén: mihálka, Heves, Nógrád: mihóka, pisojka, Tisza vidéke: turbolyka. A baraboly, bobályka, Mihályka monya elnevezés a XVI. századi szakácskönyv irodalmunkban is előfordul. Ma turbolyagyökérként fordul elő említése a főzős oldalakon.
Jókai Mór fantáziáját is megragadta. Bálványosvár c. regényében Imola zsákszámra szedi a barabolyt, s az egyéb ehető vad növényeket. A baraboly gyökerét eszik a németek (az erdélyi szászok is), románok, szlovákok, lengyelek, oroszok, volgai kalmükök, tobolszki tatárok. Mindez arra utal, hogy korábban Eurázsia népi táplálkozásában nagy szerepe volt. (Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból - A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968. nyomán)

Én is tanulom ezt a növényt. Főképp olyan helyeken találom, ahol nem ehető, így főzni még nem főztem, de nyersen és főzve is finom. Régen főképpen tavasszal gyűjtötték, az első mennydörgésig, utána már elég nagyra nőtt a hatalmas növény, így kiapadt a tápanyag a gumóból is.


a kis gumókból tavasszal hajt ki a növény
...régen ilyenkor gyűjtötték
A csemegebarabolynak termesztett, nemesített, méretben nagyobb változata is ismert, főként magántermesztésben és külföldön, hazai piacokon azonban eddig még soha nem láttam.

Miért csak gyakorlott növényismerőknek ajánlottA növénynek kizárólag kis föld alatti gumója ehető, más része nem, más rész pl. levél, különösen azért is tilos, mert a csemegebaraboly növény nagyon könnyen összetéveszthető a halálosan mérgező foltos bürökkel. Utóbbinak nincsenek gumók a gyökerei között, és tavasszal sem gumóból hajt ki, hanem karószerű gyökérből. Külsőre, kiásás nélkül látható különbség (bélyeg) hogy, a csemegebaraboly kifejlődött szára alul erős serteszőrös (ld. alább képek), a foltos büröké nem. Száruk hasonlóan foltos, csak csemegebarabolyé kis méretű lila foltos, a bürök szára nagyobb méretű foltokkal mintázott. A növények illata is más, a bürök kellemetlen, egérvizelet szagú, a csemegebaraboly fűszeres illatú, de levele persze így sem ehető. Fontos, hogy akár egymás mellett is nőhetnek karöltve láttam ilyet.

A tavasszal kihajtó növénykék felismerése nem könnyű, a petrezselyemszerű levelek igen hasonlók bármelyik más ernyős virágzatú növény leveleihez. Kiásva persze a kis gumók már elárulják, ha barabolyról van szó. A levélkéket is ajánlott szétdörzsölve megszagolni! Nem szabad, hogy büdös patkány- vagy egérvizelet szag legyen. Fontos, hogy akár egymás mellett is nőhetnek karöltve láttam ilyet, tehát minden példányt meg kell vizsgálni.

Mi lehet még a baj a gyűjtésével: Ásással, talajbolygatással gyűjthető. Ám mivel mindig bolygatott helyeken nő, nem értékes természetes élőhelyeken, természetvédelmi szempontból nagyon nagy gondot nem okoz, gyűjtéskor azonban ajánlott a gyűjtési helyeken az ásás nyomokat elegyengetni. ÉS sajnos a bolygatott helyek igen sokszor szennyezettek lehetnek manapság, így az egykor, a gépkocsi- és vegyszermentes időkben kedvelt útszéli gyűjtőhelyek, mezsgyék ma már óvatosan kezelendők, ha táplálékgyűjtésről van szó.

Mi lehet megoldás: Szerintem aki fogyasztaná, annak a termesztésbe vonás jó megoldás, akár a vad, akár a nemesített változatoké. Magról vagy a kis gumókról jól szaporítható. Én próbálkozom a kertbe betelepítéssel.

a növény szárának alsó két szártagja erősen serteszőrös
A hatalmas, 2 méteresre is megnövő ernyős virágzatú növény
nyár végére elszárad, de kórói még sokáig állnak, most is,
a kis gumók  ilyenkor is kiáshatók 

További cikkek:
Fehér Béla: A baraboly nyomában
Chili és Vanilia : A fehérrépa konkurense a csemege baraboly

Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,


**********************************
Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.

Megjegyzések

  1. ha magot gyűjtök, mikor érdemes elvetni? Úgy kell termeszteni mint a petrezselymet: első évben gumót nevel, következőben virágzik?
    Köszönettel:M.Gábor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A magjait nyár végén szórja el, gondolom vetése is akkor lehetséges. Én inkább a burgonyához hasonlítanám. A gyökérzetén képződnek a gumócskák, amik következő tavasszal kihajtanak és még az évben el is virágoznak, miközben a gyökérzetén új gumócskák nőnek.

      Törlés
  2. Van-e már tapasztalat a kerti termesztéssel kapcsolatban?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések