2012. augusztus 30., csütörtök

Nyárvégi, piaci erdőkóstoló - Érik a csipke, és más nyárvégi fajok

Érik a csipke. Nagyon meglepődtem, hogy már szép, puhára érett csipkebogyót árultak a pécsi piacon a napokban. Az rövid esős nap után, ami már meg sem látszik, folytatódik a hónapok óta tartó aszály. Így a húsos bogyókon meglepődtem, bár már hallottam mástól is, hogy szüretelt kicsit a vadrózsa csipketerméséből. Egyébként jóval később lehet szüretelni a csipkét. Most inkább szárításra, teának lehet kezdeni szedését. Nagyobb mennyiségben szedni, lekvárnak biztosan később lesz alkalmunk (csak ki ne száradjon teljesen addigra). Biztosan nem véletlen, hogy ennek az első csipkének igen borsos ára volt a piacon.  

Árultak még mogyorót,  törökmogyorót (ez nem erdei) és zsidócseresznyét. Utóbbi fogyasztását nem javasolom, mert a növény minden része, mint a a burgonyafélék családjába tartozó fajok esetében mérgező. A számomra elérhető források némelyikében az élénk pirosra érett termést, de csak a teljesen érettet ehetőnek, de nem túl jó ízűnek tartják. Az éretlen termést és a növény minden egyéb részét azonban mindenhol erősen mérgezőnek jelzik. Ezért, amíg biztosan nem tudjuk tényleg ehető-e, nem javaslom fogyasztását. A piacon dísznövényként árulták, az egyébként igen dekoratív növényt. 

mogyoró, csipke és a nem ehető, narancssárga zsidócseresznye felül

csipke és zsidócseresznye (utóbbi nem ehető)


törökmogyoró, parkokban ültetik, nem erdei

Többfelé található egykori mandulások maradványként a Mecsekben, 
és Baranyában máshol is elhagyott mandulafa, az is most érik.


Zsidócseresznye, mely nem ehető. Felfújt termésében belül narancssárga bogyó. 
Egyébként lágyszárú, az erdő aljnövényzetében él.

Összehasonlításként a hólyagmogyoró. Fásszárú, alacsony fán terem.

Később folyt. köv. az erdőből
Alábbi nem erdei, de nekem újdonság volt. Három darabból szinte megvan egy zöldbableves.
Méteres zöldbab:

Köszönet Aranyos fodorkának: A hosszú zöldbabról, nála többet is lehet olvasni

2012. augusztus 26., vasárnap

Szurokfüves, vad kakukkfüves, porcsinos, sonkás, sajtos tekercsek



A nagy melegben sem romlandó, tartalmas, jól csomagolható útravalót szerettem volna készíteni az iskolai előtti utolsó napok csavargásaihoz. Vad növény is került bele, ezért itt a helye. Alapjában kelt tészta, amibe szurokfüves, kakukkfüves fűszerezéssel, részben paradicsomkockákkal, részben tejfölös szósszal, sok reszelt sajttal, sok füstölt sonkakockát (igazi parasztsonka, nem felvágott) tettem, némi kis porcsinlevéllel kiegészítve. A fűszereket, a vad kakukkfüvet és a szurokfüvet még nyár elején gyűjtöttem, ebben az elképesztő szárazságban már szinte nyomuk sincs. A porcsint sokáig nem találtam a környékünkön, most már találom, de sajnos főképp olyan helyen (utak szélén) ahol nem szívesen szedem le. A felhasználtat egy falubeli kertből kértem, furcsán is néztek rám. Egyelőre keveset tettem a tekercsekbe belőle, mert családom esetében még kísérleti, bevezető fázisban van a porcsin felhasználása.


Tészta
1/2 kg liszt
1/4 l tej
2,5 dkg élesztő
1,5 evőkanál cukor
2 kanál olaj
só kb. fél teás kanál

A szokásos módon langyos cukros tejben felfuttatott élesztővel kidagasztottam a tésztát. Én kézzel szoktam, ezért, ha még úgy érzem liszt vagy folyadék kell, akkor kiegészítem. De ez az összetétel jó szokott lenni. A tésztát fél óra kelés után, két cipóra osztva, jól átgyúrtam, majd nagyjából fél cm vastagra, téglalap alakúra nyújtottam. Az egyiket paradicsomos sonkás-sajtos töltelékkel, a másikat tejfölös sonkás-sajtos töltelékkel megkentem, megszórtam.  Majd kb. másfél cm-es vastagságban szeletelve, tepsibe rendeztem őket. Tetejüket még megszórtam kevés reszelt sajttal. Tojással nem kell lekenni. Én egy ideje azt már lespórolom, mert anélkül is finom. Az alábbiakon kívül még sokféle töltelékkel el lehet készíteni, s már készítettem is, mindig elfogy. Tésztája is tehető egészségesebbé, ha teljes kiőrlésű lisztet használunk, s cukor helyett mézet..    

Paradicsomos töltelék:
- 3 normál méretű, keményebb paradicsom hámozva, kockára vágva, 1 kanál liszttel összekeverve, hogy majd a leveket felszívja, és krémesebb legyen a töltelék. Ebbe tettem a fűszereket: 1 kk. morzsolt szurokfű, fél kk. morzsolt kakukkfű, só, bors. Egy kicsit állni hagytam. 
- 10 dkg kemény sajt reszelve
- 2-3 db kockasajt kis kockákra csipkedve (ez sütés közben is egyben marad, jó ráharapni)
- sonkakocka jó bőven, ezt nem mértem de egy rendesebb szelet ráment
- kb. 20 porcsin levél összevágva (kicsit sós-savanykás, úgy gondoltam ebbe jól illik) 

Tejfölös töltelék:
- 1 pohár tejföl 1 kanál liszttel, 1 gerezd reszelt fokhagymával, fél kk. szurokfűvel és negyed kk. kakukkfűvel, só, borssal elkeverve
- 10 dkg reszelt, kemény sajt
- sonkakocka szintén jó bőven 
sütés előtt:
sütés után:

A felhasznált vadon termő növények:

szurokfű, vad oregeánó

vad kakukkfű

kövér porcsin

2012. augusztus 24., péntek

Bodzalekvár almával, citrommal és bodzakérdések II.


Fekete bodza lekvárt főztem, almával és citromhéjjal-citrommal ízesítve. Macerás nagyon. Le kell szedni a bogyókat,  csak a teljesen éretteket. Összenyomkodva, saját levében és pici vízzel kiegészítve feltettem főni. Amikor összeforrt, átpasszíroztam egy kis lyukú szűrőkanálon. Sajnos túl pici a magja. A levet visszaraktam főni, majd reszelt almát tettem hozzá kb. a lé fele mennyiségét, de lehet több is. Reszelt citromhéjjal és citromlével ízesítettem. Cukor kevés kellett, mert az alma édes volt. Addig főztem, míg egynemű lekvárt kaptam. Steril üvegbe töltve, száraz dunsztba tettem. Nekem a bodzalekvár íze magában nem igen kellemes, ezért az alma-citrom jó kiegészítő, és egyben be is sűríti a híg lekvárt. 

Óvatosság: 
Alább a bodzák felismerésről és felhasználásáról bővebben írtam.
Fontos a mértékletesség, a zöld részek (levél és a zöld termés) önmagában mérgező és az érett termés nyersen, akár kis mennyiségben is megárthat. Van aki érzékenyebben reagál a hatóanyagaira, nem vagyunk egyformák. Egyébként a bodzatermés főzve sem hatásmenetes. Gyógylekvár:: hashajtó, székletlazító.

Továbbiak:


A bodzakérdések: a három hazai bodzafajról és felhasználásukról:

A bodza zöld részeiben, levélben, éretlen termésében, szárban, magokban a legfontosabb mérgező anyagok cianogén glikozid (sambunigrin) és alkaloid (sambucin, sőt egyes források szerint coniin is) vegyületek. Ez a növény természetes védekezése az ellen, hogy állati táplálékként végezze.

A ciánogén glikozidok cianid mérgezést okoznak, ami enyhe mértékben hányás, szédülés, fejfájás, súlyos mértékben izomgörcsök, kóma, halál. Kis mennyiségben szerveztünk, májunk képes a mérgező cianid  vegyületet semlegesíteni. Na, de mi kis mennyiség, és kinek, mi? 

A legkisebb dokumentált halálos adag egy átlagos 70 kg-os emberre számítva 37,8 mg, persze mindez akkor igaz, ha jól működik a szerveztünk, májunk. Sajnos nem találtam adatot arra, mennyi cianid vegyületet tartalmaz a zöld bodza bogyó. Az érett termés ciánglikozid tartalma 3 mg /100 g, ami azt jelenti, hogy kb. 1,2 kg nyers, érett bodzabogyó tartalmazhat halálos adagot, de ennél jóval kevesebbtől is rosszul lehet lenni.

Jó hír, hogy elég alacsony hőmérsékleten bomlik a mérgező cianid, ez 26 Celsius fok. Ez azt jelentheti, hogy a zöld bodzabogyókat tejsavas erjesztés során, elég meleg vízzel leöntve, és napon, melegben alaposan hosszú ideig erjesztve, nagy valószínűséggel a cianid vegyület elbomlik, elpárolog. 

Sajnos semmit nem találtam a bodzabogyók mérgező alkaloidjainak mennyiségéről. De hosszú idejű gyakorlati tapasztalat, régi, népi felhasználás ország és Európa-szerte, és számos megbízható irodalom alapján azonban az érett és megfőzött, magmentes (átpasszírozott) bodza lekvárja (mindhárom hazai bodzafajé) biztonságosan ehető, de nem hatásmentes. Régen gyógylekvárként készítették (hashajtó hatás). 

Nincs ilyen hosszú idejű tapasztalat az éretlen, zöld fekete bodza bogyójának felhasználásáról. Van, aki próbálgatja, és azt írja, nem okoz semmi panaszt. Én nem próbáltam. Mindenki eldöntheti maga, mit vállal. De a többi faj: földi bodza (Sambucus ebulus) és fürtös bodza (Sambucus racemosus) zöld termése semmiképpen használható. 
  
A bodzafajokról továbbiak alább, források pedig a szöveg végén

Fekete bodza (Samucus nigra)

A leggyakoribb és legismertebb bodzafaj. Bokor, fásszárú. Virága sárgásfehér. Termése éretten lefelé bókol.. Ez az a bodza, amit a legtöbben ismernek, és használjuk virágát bodzaüdítő, bodzaszörp készítéséhez. Élőhelye: Utak és erdők széle, akácosok, gyomos területek Termése kb. július közepétől kezd érni. A gyümölcshúst kivéve, minden része mérgező, még a zöld bogyó is.Az éretlen termés ugyanis nagyobb mennyiségű hidrogén cianidot tartalmaz. Zöld részei gyógynövényként használhatók, de ezt kizárólag szakember javaslatára ajánlott. Termése főzve, és magját kipasszírozva ehető. Főzés azért szükséges, mert a terméshúsban nyersen mérgező ill. emészthetetlen anyag van, így egyéni érzékenységtől és mennyiségtől függően hashajtó, hánytató hatású vagy súlyosabb mérgezést is okozhat. A hőkezelés a mérgező anyagokat is bontja. A mag kipasszírozására pedig azért van szükség, mert a mag is cianid vegyületet tartalmaz. Más kérdés, hogy megemésztődik-e mag és, hogy mennyit kell enni, hogy igazán mérgező legyen...... de mag nélkül finomabb is. Felmerül a kérdés, hogy ennyi mérgező anyag mellett, érdemes-e akkor pepecselni vele. Talán igen. A termés sötétlila színéből is látszik, hogy magas az antioxidáns tartalma, amit a rákmegelőzésben, immunrendszer erősítésben igen fontosnak tartanak. Hashajtó, vízhajtó gyógylekvárként is használták egykor, és használható ma is, de éppen ezért mértékkel ajánlott enni. Magában főzve, nekem nem igen ízlik, van egy jellegzetes utóíze. Érdemes más, olyan gyümölccsel összefőzni, ami egyben sűríti is. Aki egymagában főzi a fogyasztásánál az adagolásra figyeljen oda! Ételfestésre, tojásfestésre (hőkezelve, főzve) és festőnövényként is használható.



Itt sajnos még nem érett a fekete bodza termése, 
de látszik a lényeg (fásszárú bokor, lógnak a termésfürtök)

Fekete bodza

Fürtös bodza (Sambucus racemosa)
Fásszárú bodzafaj, valamivel kisebb magasságú bokorral, mint a fekete bodza. Leglátványosabb különbség, hogy termése éretten élénkpiros, soha nem lesz sötétlila. Magyarországon ritka. Főképpen tőlünk északra levő országokban használják gyümölcsét. Gyümölcse gyógyhatású, lekvárja is az. De csak főzve és magját kipasszírozva ehető, mert a magban toxikus, szívre ható glikozid van, emiatt, azzal együtt mérgező. Én még soha nem kóstoltam, így nem tudok beszámolni az ízéről, de fontos, hogy gyümölcse szintén csak főzve, és magokat kipasszírozva ehető. 
Fürtös bodza
Ezt a fotót kölcsönöztem: innen:online-utility.org

Földi bodza vagy gyalogbodza (Sambucus ebulus)
Lágyszárú faj, élőhelye szinte azonos a fekete bodzáéval, de jóval később, a fekete bodza termésérlelésekor virágzik, és kb. augusztus elejétől érleli termését. Fontos különbség, hogy lágyszárú faj, nincs fás része, alacsony 80 cm-1 m körüli, a tápanyagban dús helyeken nő esetleg magasabbra. Virága fehér benne a portokok rózsaszín vagy lila színűek, de virágnyílás elején ez nem feltűnő. Virága és termése nem bókol. Minden része mérgező. Termését régen néhol lekvárnak, bár inkább gyógylekvárnak főzték, ma nem ajánlják fogyasztását. Hogy miért? A növény mérgező hatása jóval nagyobb, mint a fekete bodzáé. Az arra érzékenyeknél, akár halálos is lehet. Zöld bogyóit tehát senki ne kóstolgassa, ne rágja a szárát, levelét. Emiatt virágát sem szabad ugyanúgy használni, mint a fekete bodzáét, de nincs is olyan finom illata. Az érett terméshúsban levő mérgező anyag hő hatására elbomlik. Hazai gyakorlatban jó pár főképpen sváb településen főzték lekvárnak. De igen alaposan megfőzték Ezért mondható, hogy hasonlóan a fekete bodzához főzve, passzírozva, de kizárólag az érett termés, ehető. Zöld termés semmiképpen ne kerüljön a főzetbe. 

földi bodza v. gyalogbodza

Összegzés: Mindhárom bodzafaj zöld részei, fája, zöld bogyója és az érett termés magja mérgező. Magot eltávolítva és hőkezelés, főzés után a gyümölcshúsuk ehető, de nem hatás nélküli, gyógylekvárnak való. Virága csak a fekete bodzának használható. Nyersen és zölden egyik faj termése sem ehető. A leginkább használt fekete bodza érett nyers termése kis mennyiségben is - érzékenységtől is függően - hányást, hasmenést okozhat, nagy mennyiségben mérgező. A másik két bodza érett, nyers termése még komolyabban mérgező, ne egye senki. Tejsavas fermentálás (alapos, megfelelő hőmérsékletű) során a zöld, éretlen fekete bodza termésében a mérgező cianid tartalom nagy valószínűséggel elbomlik, de hogy a további hatóanyagokkal mi történik a fermentálás során, azt nem tudom. Így zöld (fekete) bodza kaprit és bodza lekvárokat mindenki eldöntheti, a fentiek alapján, hogy készít-e. Ha igen, akkor alaposan főzve vagy fermentálva, és mértékkel fogyasztva. 

Háttéranyagok:


...a bodzák hatóanyagai és használata... Szabó László Gy. (MTA doktora, egyetemi tanár Pécsi Tudományegyetem TTK Növényélettani Tanszék és ÁOK Farmakognóziai Tanszék): GYÓGYNÖVÉNYEK ÉS ÉLELMISZERNÖVÉNYEK A-tól Z-ig c. munkájából.  A teljes munka elérhető itt: http://www.melius.hu/gyogy/gyogynov-a-zuj.pdf :


913. Sambucus ebulus L. – földi bodza
Hatóanyag: termésben kb. 0,08% illóolaj, cianogén glikozidok, cserzőanyag, anthocyan sambucyaninglikozid, valeriánsav, magban zsíros olaj. Levélben cianogén glikozid, cukrok, nyomokban illóolaj, gyökérben ugyancsak cianogén glikozid, nyomokban illóolaj, gyanta, cserzőanyag, szterol, amyrin, szaharóz
Alkalmazás: termés laxans, diureticum, diaphoreticum, homeopathia, levél népgyógyászatban meghűlés esetén, gyökér enyhe diureticum, diaphoreticum, laxans, népgyógyászatban purgans, emeticum.

914. Sambucus nigra L. – fekete bodza 
Nemesített fajtáiból ültetvényeket létesítenek. Májusban, júniusban virágzik. A virágzatokat száraz időben gyűjtik, napon vagy műszárítóban gyorsan szárítják, mert könnyen barnul. A lemorzsolt virág nedvszívó (beszáradás 6-7:1). Virágzáskor gyűjtik a levelet (beszáradás 4-5:1). Az érett, fekete vagy sötétlila terméseket terméságazat formájában szedik (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: virágban 0,03-0,14% illóolaj, nyomokban cianogén glikozid sambunigrin, kb. 1,6% flavonoid (rutin, hiperozid, kvercirtin, astragalin), kb. 3% fenolkarbonsav, triterpén szaponin (amyrin, ursolsav, olenaolsav), szterolok, termésben kb. 3% cserzőanyag, 0,2-1% anthocyan (sambucin, sambucianin, chrysanthemin), flavonoidok, kevés illóolaj, magban cianogén glikozid (sambunigrin, prunasin, zierin), cukor, szerves savak, levélben és kéregben cianogéneken kívül cserzőanyag, szterolok, szaponinok, gyökérben gyanta

Alkalmazás: virág laxans, diureticum, továbbá megfázásos betegségekben diaphoreticum, termés frissen lekvárnak, nagyobb adagban purgans, leve antioxidáns, nyers, éretlen termés présleve népgyógyászatban ischias és neuralgia esetén, friss virág, levél és kéreg homeopathiában, gyökér vagy gökérkéreg népgyógyászatban laxans és vese-, hólyagbántalmakban jótékony.

915. Sambucus racemosa L. - fürtös bodza
Hatóanyag: gyümölcshúsban sok karotinoid, vitaminok, cukrok, szerves savak, pektin, cserzőanyag, 0,6- 2% zsíros olaj, magban toxikus, szívre ható glikozid, emiatt mérgező (olaja nem használható)
Alkalmazás: népgyógyászatban gyümölcslé diaphoretikus, megfőzve meghűlés eredetű láz, húgyúti és hólyagpanaszok esetén, gyümölcshús lekvárnak készíthető.

Továbbiak:
nordicfoodlab -hydrogen-cyanide

2012. augusztus 22., szerda

Csipkeital az Erdőkóstolóra szavazóknak a HVG Goldenblog versenyén

Nagy meglepetésemre az Erdőkóstolót is benevezve találtam a a Goldenblogon, a HVG éves blogversenyén. Nem nyomozom, ki nevezte be a blogot, nem én tettem, de ha már így történt, kérem aki kedveli az Erdőkóstolót, és szívesen teszi, szavazzon rá. 
A szavazás augusztus 20-tól, szeptember 6-ig tart

A szavazókat ezzel a finom csipkeitallal köszöntöm és köszönöm a szavazatukat!

A csipkeital készítése hamarosan itt a blogon

2012. augusztus 19., vasárnap

Erdei szedres, szőlős, túrós kalácstorta

A napokban beleszerettem egy gyönyörűséges tortába Kriszta konyhájában
El is készítettem némileg módosítva. Nekem ugye erdei szedret "kellett" használnom, de keveset találtam a nagy szárazság miatt, és a töltelék összetevőin is kicsit változtattam. 


Minden hideg hozzávalót pár órával a felhasználás előtt kivettem a hűtőből.

Tészta: 
15 dkg rétesliszt + 15 dkg finomliszt
5 dkg vaj
csipet só
2,5 dkg friss élesztő, 1,5 dl langyos tejben, 1 evőkanál cukorral felfuttatva
3 tojás sárgája
A fentieket összegyúrva, kicsi dagasztás után, kb. háromnegyed órát kelt a tészta, majd kerek, kapcsos tortaformába nyújtottam, akkorára, hogy az oldalára is jusson tészta

Töltelék (tulajdonképpen egy túrófelfújt)
50 dkg túró
5 dkg puha vaj
1 pohár tejföl
3 tojás sárgája
1 citrom leve és héja (bio)
2 csapott ek búzadara
késhegynyi sütőpor
2 ek méz
2 cs. vaníliás cukor
1 cs. Gála hidegen keverhető vanília pudingpor  
6 tojás felvert habja (így a tésztába tett tojás fehérjét is felhasználtam)
kb. két nagy maroknyi szeder, de ennél több kellett volna

A felsorolás sorrendjében alaposan kidolgozva összekevertem az alapanyagokat, a végén a tojáshabot óvatosan belekeverve. Felét a kelt tésztával bélelt tortaformába öntöttem, megszórtam szederrel, majd a másik fél adag tölteléket is beleöntöttem. Annak a tetejére is szedret szórtam. Előmelegített sütőben, 1 órát közepes lángon sült. Másnapra áll össze a töltelék annyira, hogy szeletelhető legyen.

Sajnos későn jutott eszembe, hogy szőlő is mehetett volna a töltelékbe, így csak a tetejére került. Legközelebb több gyümölcsöt teszek a töltelékbe, s lesz legközelebb, mert nagyon finom lett. Talán akkor 20-25 dkg lisztből is elég lesz a kelt tészta alap, mert nekem kicsit vastag lett a tésztája.    


A tortát elküldtem a Reformkori konyha SAD VIII. játékfelhívására. Kriszta nem pályázott, de így talán az ő tortája is bekerül a játékba, mely ezúttal gyümölcsdíszítésű desszert készítése volt. Ill. van, mert még aug. 23.-áig lehet játszani! 



Díszítés előtt

2012. augusztus 18., szombat

Nyár végi - őszi vadgyümölcs ajánló

Vadgyümölcs ajánló a
Reformkori konyha SAD VIII. forduló apropóján


A termésérlelő nyár sokféle vadgyümölccsel lát el bennünket. Nyár végére, és őszre számos erdei bogyó érik, amit nyersen vagy feldolgozva is sokan ismernek, fogyasztanak. Áfonyák, erdei szedrek, húsos som, galagonya, kökény, csipke, berkenyék, amiket leginkább sorba vehetünk, ha vadgyümölcsökről van szó.

szeder (Rubus fruticosus):


Nyár végén, őszig is elhúzódva érnek vadszederek, a hamvas szeder (Rubus caesius) alacsony elfekvő bokrai néhol tömegesen hálózzák be az erdők alját, míg a fényes sötétlila termésű földiszeder (Rubus furicosus) inkább erdőszéleken, és felhagyott legelőkön jellemző nagyobb bokor. Mindkettő termése fogyasztható nyersen és feldolgozható lekvárnak, szörpnek, de téli reggeleken pálinkába ágyazva sem megvetendők. A sötétlila színű termések magas C-vitamin és antioxidáns tartalmuk miatt is különösen egészséges gyümölcsök.



cseresznyeszilva / mirabolán szilva / fosóka szilva / lotyóka:
Felénk fosókának hívják ezt a cseresznyénél valamivel nagyobb, piros vagy sárga színben is termő, éretten lepottyanva, szétlottyanó cseresznyeszilvát (Prunus cerasifera).  Mindig kicsit mostohán tekintettünk rá. Potyogott, potyogott, had potyogjon. Mint, amolyan semmire nem jó gyümölcsöt néztük. Pedig azt írják, még a rómaiak honosították meg nálunk, talán ők is használták valamire. Azóta szépen elterjedt. Július elejétől akár még augusztusban is érik. Szörpnek, befőttnek, lekvárnak használják sokan.
Korábban többet:  itt


fekete bodza:
A bokrokon termő fekete bodza (Sambucus nigra) érése is nyár vége, ősz eleje. Ha a madarak nem előznek meg bennünket, érdemes ebből is gyűjteni, de csak főzve, és magjait kipasszírozva használható, mert a bodza zöld részei és magja is enyhén mérgező.  Rokona a piros virágú fürtös bodza (Sambucus racemosa) kevésbé jó ízű, és elsősorban gyógy-lekvárként használták egykor, és ma is inkább annak ajánlott. Magját még fontosabb kipasszírozni, mert szívre ható mérgező anyagokat tartalmaz.


A csipke bogyó / vadrózsa, kökény és galagonya termése teának szárításra fagyok előtt gyűjtve jó. Lekvárnak, szörpnek inkább majd fagyok után gyűjtve alkalmas.

Csipkebogyó / vadrózsa termés:

Csipke és galagonya:



Kökény
sajnos csak akkor lesz jó, ha megcsípte a dér 



Húsos somról nincs még fotóm, de az is itt sorakozna. Fanyar lekvárja különösen vadhúsokhoz ajánlott


Gyümölcsdíszítésű desszertek készítésének ideje most van: (aug. 18-23 között)


2012. augusztus 17., péntek

Gesztenyelekvár ajánlók




Receptajánló:

Gesztenyelekvár és gesztenyemassza

Hozzávalók: A lekvárhoz: 2 kg gesztenye, 70 dkg cukor, fél kávéskanál nátriumbenzoát, 4 dl víz, 4 evőkanál rum. A masszához: 1 kg főzött, tisztított gesztenye, 25 dkg porcukor, 10 dkg margarin, 2 evőkanál rum.

A lekvárhoz való gesztenyét előző este beáztatjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és kb. 20 perc alatt puhára főzzük. A langyos vízből kivéve megtisztítjuk, és paradicsompasszírozón, vagy diódarálón ledaráljuk. Megúszhatjuk a tisztítást, ha  a félbevágott főtt gesztenyéket fokhagymapréssel átnyomjuk, héját kidobjuk. A vizet nagyobb lábosban a cukorral együtt felforraljuk, ebbe a szirupba keverjük bele a darált gesztenyét. Célszerű vaslemezt tenni alá, nehogy leégjen. Hozzáadjuk a nátriumbenzoátot, és pár perc alatt készre főzzük. Aki szereti, tehet bele kevés rumot is. Még forrón üvegekbe töltjük, tetejére 1-1 evőkanál rumot öntünk, hogy a levegőt elzárja, lefedjük, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Gesztenyés süteményekbe nagyon finom töltelék, de önmagában is fogyasztható nyalánkság.

A masszához 1 kg darált gesztenyét használunk fel (természetesen előfőzve, tisztítva), ehhez adjuk a porcukrot, a margarint, és ízlés szerint rumot. Alaposan összegyúrjuk. Tálkákba, vagy fóliába csomagolva lefagyaszthatjuk, így bármikor süteménybe, vagy pürébe felhasználható.


2012. augusztus 16., csütörtök

Túlélés a vad természetben - könyvajánló

Szívesen nézem a túlélő "szak" filmeket, ha sikerül elkapnom egy-egyet. Ray Mears sorozatát  azért szeretem, mert Európa vadonjaiban próbál túlélni, így a növényeket, amiket fogyasztásra ajánl legalább ismerem is.
   
Ray Mears: A túlélés kézikönyve: 


2012. augusztus 15., szerda

Sulyom mártás kóstoló

Kaptam egy hírt (köszönöm), hogy a hétvégén sulyom mártás kóstoló lesz a Tisza-tónál.  De mi is ez a sulyom.Rapaics Raymund 1934-ben ezt írja:

"Nálunk az Alföldön a sulyom (Trapa natans) termése pótolja a gesztenyét, amelyet sokfelé vízigesztenyének neveznek. Ez az Európában, nyugat-Ázsiában és Afrika északi részén elterjedt vízinövény nagyon korán magára vonta a gyűjtögető ember figyelmét, s már a neolit óta fontos eledele. Magyar neve is arra mutat, hogy a magyarság régóta ismeri és termését sokra tartotta. Közép-európai bronzkori telepeken néhol olyan mennyiségben találták, hogy joggal tekintették ama kor burgonyájának"..." Korunkban (1934) inkább keleten használják, bár még Magyarországon is a Tisza környékén, az alföldi városok piacain rendes árucikk a főtt sulyom, amelyet gyermekkoromban magam is szívesen farigcsáltam és eszegettem Szentesen és Szolnokon."

Olvastam arról is. hogy a debreceni piacon sok kellemetlenséget okozott egykor a sulyom eldobált tüskés terméshéja. Nem kellemes belelépni, vannak akik fürdés közben lépnek rá, az sem kellemes találkozás.

Sulyom termése
(forrás: Tisza-tó weboldal )
A sulyom egykor nemcsak főzve, hanem sütve és kenyérlisztet pótló ínségtáplálékként is fontos volt. A középkorban halastavakba telepítették is. Ma Magyarországon védett faj, ugyanúgy mint az Európai Unióban. A faj a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján is szerepel. Engedéllyel gyűjthető. A Tisza-tóban tudtommal elég szép mennyiségben előfordul, így ott biztosan engedéllyel készül a sulyom mártás. De, hogy pontosan hol, azt nem sikerült megtudnom, ha valaki tudja, írja meg!

Még többet a Tisza-tóról és a sulyomról a Tisza tó weboldalon. Valahol itt lesz a sulyom mártás kóstoló is.

Sulyom levele (forrás:Tisza-tó weboldal)
2012_07_24_06.JPG
Sulyom mező a Tiszán. Fotó és Tisza-tavi kalandozás élménybeszámolója,
itt: http://kitti-szonja.blog.hu/2012/07/27/meg_mindig_tisza-to

2012. augusztus 14., kedd

Mit ettek eleink? "Jókönyv" ajánló

Hogyan váltak a vadon élő növényekből tápláléknövények? Erről is szól az 1934-ben kiadott könyvecske, Rapaics Raymund: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története címmel. Azoknak, akik jobban belemélyednének e témába, jó szívvel ajánlom. Mondhatnám izgalmas olvasmány, persze azoknak, akiket ez érdekel, akik kicsit visszavarázsolódnának a könyv által a régi világokba. Kiderül milyen volt az a kor, amikor még főképp gyűjtögetett növényeket ettek eleink. Mi is az elecs, a bakacs, a mihálka, és mi is volt a magyar földimogyoró, és még sok érdekesség.   





2012. augusztus 13., hétfő

Fosóka szilva - valamire ez is jó



Bocsánat, de felénk így hívják ezt a cseresznyénél valamivel nagyobb piros vagy sárga színben is termő, éretten lepottyanva, szétlottyanó cseresznyeszilvát (Prunus cerasifera).  Mindig kicsit mostohán tekintettünk rá. Potyogott, potyogott, had potyogjon. Mint, amolyan semmire nem jó gyümölcsöt néztük. Pedig azt írják, még a rómaiak honosították meg nálunk, talán ők is használták valamire. Azóta szépen elterjedt. Július elejétől akár még augusztusban is érik. Mostanában többször láttam, hogy néhol szedik, főképpen persze pálinkának, de miért ne lehetne belőle készíteni mást is. Körülnéztem ki, mit készít: 




Sokféle:

Csorba: 

Befőttek, lekvárok, magában vegyesen:
Maja az érdeklődők kedvéért közben már ezen blogbejegyzés után elkészítette a Tkemali szószt, itt mindenki megtalálja. Jaj de jó! Maja köszönöm! és biztosan nem csak én:  http://igyfozanyatok.blog.hu/2012/08/29/tkemali_szosz_azaz_tkemlisz_szacebeli_idehaza_keszitve_mezei_fosokaszilvabol

És további ínyencségek Majánál:
szárított szilvalepény http://igyfozanyatok.blog.hu/2012/08/29/gruz_savanyu_tklapi_azaz_szaritott_szilvalepeny
vérszilva parfé sásliliommal:
http://igyfozanyatok.blog.hu/2012/08/29/verszilva_parfe_sasliliommal
Vérszilva kompót:
http://igyfozanyatok.blog.hu/2012/08/29/verszilva_kompot
karamelles, fehérboros, fehér szilvaleves: http://igyfozanyatok.blog.hu/2012/05/29/karamelles_feherboros_feher_szilvaleves
Kovászos zöld szilva: kovászos zöld szilva

A vérszilva a cseresznyeszilva egyik nemesített piros levelű változata. Szintén felhazsnálható

2012. augusztus 12., vasárnap

Nagyanyáink ehető vadnövényei játék összegzés 3. Komlóleves, baraboly, partilapu

Gerditől is több növény fogyasztásról kaptam nagymamás ötleteket. Ezt írja: "A martilapu (nálunk partilapu) jutott eszembe, amit megtöltöttek, mint  a káposztát, vagy rakva készült, ennek padludka volt a neve. Rizses hús került bele, meg jó sok tejföl a tetejére. Anyukámtól tudom, hogy ették a baraboly gyökerét, meg a kakukksalátát (azt hiszem ez a salátaboglárka) készítették el úgy, mint a fejes salátát. Somot is szedtünk, befőtt készült belőle, ami emlékeim szerint hasmenés gyógyszere volt."
A martilapu levél használata hagyományos volt, főképp Erdélyben, a baraboly gyökerének fogyasztása szintén. Ezekre a növényekre egyszer még én is sort kerítek majd itt a blogon. Még nem kóstoltam egyiket sem, de itt lesz az ideje.

Gerdi készített már több vadnövényes ételt is blogján. A komlóleves, pl. családi recept alapján készül, amit gyerekkorában nagyos szeretett. Én ki fogom próbálni tavasszal, amikor friss komlóhajtásokat lehet gyűjteni.





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...