2012. március 9., péntek

Hajtások, csírák, csiripiszli, csalános csicsókafőzelék

A napokban berobbant a természet. Egy-két nap alatt a semmiből sok minden előbújt, vagy a már kint levők többszörösére nőttek.  A fiatal növényi részekben a vitaminok, makro és mikro elemek, enzimek lényegesen nagyobb koncentrációban vannak jelen, mint a fejlődés későbbi szakaszában, más növényi részekben.

Több, idősebb korban már nem fogyasztható faj bontakozó rügyei, hajtásai, ill. csírája  is ehető. pl. galagonyahajtás, komlóhajtás, csalánhajtás. De ilyen több, nem vad növény is, pl. gyümölcsfák rügyei, több fenyőfaj rügye, gabonafélék csírái is. (Fontos kivétel a burgonyacsíra és hajtás, amit mérgező szolanin tartalma miatt tilos fogyasztani.) Én most leginkább csak csalánhajtásokhoz jutottam hozzá, így abból, ez készült:

Csalános csicsókafőzelék, főtt tojással

Sós, babérlevéllel és őrölt borssal fűszerezett vízben feltettem főni a hámozott, kockázott csicsókát (édesburgonyát) és pár szem kockázott burgonyát is. Miután megfőtt, kb 1/3-át turmixoltam a főzőlével. Külön, olíva olaj-vaj keverékén dinszteltem az apróra vágott csalánt (kb. egy maroknyit), majd ráöntöttem a csicsókára, összeforraltam, és tejes-tejfölös, teljeskiörlésú búzalisztes habarással sűrítettem. A főtt tojás mellé adható, vagy 2 főtt tojást belekarikázva egy érdekes, gyors és egyszerű egytálételt kapunk, de köretnek is jó (én rántott vagy párolt halhoz is szeretem).


Csalános csicsókafőzelék


Nem vad növény, de gondoltam illik a témához, és régóta foglalkoztat már, hogy kipróbálom:

Csiripiszli avagy csíramálé

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint "a csíramálé csíráztatott gabona felhasználásával készült édes lepény, a magyar parasztkonyha egyik legrégebbi édes süteménye. Ízét természetes biokémiai folyamatok nyomán nyeri. Általánosan ismert (a Bakony és a Balaton-felvidék kivételével) az É-Dunántúlon és a csatlakozó É-kisalföldi vidéken át egészen az Ipolyig, míg a Duna–Tisza közén, Bácskában, a Közép-Tisza mentén és Békésben szórványosabban készítik. Egyéb tájegységeinkben teljesen ismeretlen. Csíramálé készítéséhez egyféle (rozs, búza) vagy keverék gabonát (előbbiek és árpa) vékony rétegben elterítve, nedvesen tartva – otthon kicsíráztatnak. A kicsírázott gabona további kezelése kétféle. Vas m.-ben ezt otthon megszárítják, majd malomban lisztté őrletik. Ebből a „csírás lisztből” készül a csíramálé úgy, hogy közönséges vízzel tésztává keverik és megsütik. Itt szokás a keveréskor a tészta egy részéhez kevés kukoricalisztet adni. E tájegységen kívül csírás liszt alkalmazása a Duna-kanyarban és Kunhegyes–Kisújszállás–Túrkeve vidékén fordul csak elő. Másutt a kicsírázott gabonát nedvesen megtörik mozsárban, újabban megdarálják húsdarálón és a törmeléket langyos vízben mossák-kiáztatják. Az így nyert fehér színű „csírás lé” a csíramálé alapanyaga, amelyet közönséges rozs- vagy búzaliszttel tésztává kevernek. A tésztát mindkét eljárásnál vékony rétegben sütik meg, cseréptepsiben vagy tésztahéjra öntve. Sütése a kemencében ugyanannyi időt igényel, mint a nagy kenyereké. A csíramálé a téli időszak köznapi étele, tele kemencényit sütöttek belőle egyszerre. Olcsó, ízletes, és mivel zsírtalan sütemény, fogyasztása főként az adventi és húsvéti böjti időszakhoz kapcsolódott. B-, D- és E-vitamintartalma kiemelkedően magas. A tésztának köznyelvi elnevezése nincsen. Népnyelvi megjelölése a Ny-Dunántúlon (és Orosházán) szalados, ill. kukorica alkalmazása, meghatározott sütésmód esetén málé. Az É- és K-Dunántúlon csiripiszli, az É-i Kisalföldön kőtés, kötis, a Garam, Ipoly és Bp. környékén biracs, a Duna-kanyarban méra, az Alföldön csíramálé, a csírás lisztből sütő tiszántúli városokban málé. Hazánkon kívül ilyen tészta készítése csak a nyugati szlovákoktól ismert keltys néven."

A csongrádi csíramálé készítése a Praktika magazin szerint

Hozzávalók 4-6 személyre

40 dkg búza, ebből 50 dkg búzaszőnyeg lesz
1 l víz
kb. 1 kg liszt

A csíráztatott búzát pépesítjük (daráló, botmixer)  majd sűrű konyharuhába téve, kipréseljük levét. A lével dolgozunk tovább, amihez annyi lisztet keverünk, hogy lágy piskótaszerű tésztát kapjunk (ez kicsit még folyékony, önthető tészta). Tepsibe vagy kerámiaformákba öntve, tetejükre egy kis csíralevet csorgatva, sütőben, közepes lángon sűl addig, mig széle ropogós, közepe pudingszerű lesz. Részletesebben a Praktika magazinban itt.

Jól illik hozzá savanykás, erdei gyümölcslekvár pl. szeder, kökény vagy galagonya lekvár. (Hogy egy kis erdei-vad is legyen benne.)
Az én csíramálém pedig itt készült el: Csíramálé az Erdőkóstolón

(Kicsit később feltöltve a fotót) Ilyen lett az én csíramálém

Az én csíramálém kökénylekvárral




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...